Csak egyszer vagyunk fiatalok...

Új poszt és új hír sok év kihagyás után: megjelent a Magyar identitás határon innen és túl kötet az Új Ifjúsági Szemle gondozásában. A kötetben az Új Ifjúsági Szemle Alapítvány és a Max Weber Alapítvány az erdélyi fiatalok nemzeti identitásáról szóló kutatási beszámolója mellett más az ifjúsággal és nemzeti identitással kapcsolatos írások is helyet kaptak. Jó olvasást kíván a szerk.

Végre elkezdődött az Új Ifjúsági Szemle régi lapszámainak feltöltése a webre és ráadásul rögtön a 2009-es évi anyagok kerültek fel először. Másik jó hír, hogy megjelent a 26-os szám, remek írásokkal

A tartalomból...
 
 Székely Levente - Nagy Ádám: Civil társadalom
 Az írás a Nemzeti Ifjúsági Stratégia ifjúságszakmai pillérének helyzetelemzéséhez kíván empirikus adatokkal hozzájárulni. A cikk foglalkozik az ifjúsági szolgáltató szervezetek helyzetével, a feladatellátásban elfoglalt szerepükkel, a döntéshozatalban való bekapcsolódásukkal. Átfogó ifjúsági szervezeti adatok híján, teszi mindezt a hozzáférhető adatmorzsák erejéig. A szervezeti feltételrendszer mellett az ifjúsági szolgáltatások célcsoportjának szokásai és attitűdjei, az ifjúsági részvétel problémái is megjelenítésre kerülnek.
 Kulcsszavak: ifjúsági szervezetek, döntéshozatal, feladatellátás, részvétel, ifjúsági szolgáltatások, Nemzeti Ifjúsági Stratégia

  Nagy Ádám - Székely Levente: Erőforrások és feltételek
 A NIS tervezete e fejezetben két alapvető kijelentést tartalmaz: egyfelől a forráselosztást alakítaná át, illetve az intézmények akkreditációs szempontjait találná ki, másfelől a nem állami források bevonását helyezi fókuszba. Célkitűzések szerint az átlátható forráselosztás területén a pályázati hozzáférés egyszerűbbé, átláthatóbbá tétele és az ifjúsági korosztályok tagjainak kezdeményezéseit ösztönző rendszer kialakítása, illetve az együttműködő (co-management, co-decision) rendszer működtetése a kívánatos. Vizsgáljuk meg tehát, hogy menyire átlátható, mennyire projektbarát és mennyire közösen vezetett a pályázati rendszer, egyidejűleg bemutatva az ifjúság számára is rendelkezésre álló forrásokat.
 Kulcsszavak: pályázati rendszer, állami források, nem állami források, ifjúsági intézmények, Nemzeti Ifjúsági Stratégia
 
 Bíró Endre - Nagy Ádám: Ifjúságügy, ifjúsági szakma, ifjúsági munka
 A Nemzeti Ifjúsági Stratégia kilencedik beavatkozási területe a következőket jelenti:
 a) A Stratégia megvalósításának biztosítása: A stratégiai tervezés fontos szabályainak egyike, hogy a tartalom mellett a nyitott tervezésen keresztül megtörténjen a kulcsszereplők bevonása. A Stratégia elfogadása (326 igen, 29 nem és 4 tartózkodás az Országgyűlésben), és a háttértámogatás is azt jelzi, hogy esetünkben mind a civil, mind a szakértői, az igazgatási és a politikai szféra bevonása megtörtént.
 b) Az ifjúsági közfeladatok rendszerezése: Magyarországon jelenleg –bár az elmúlt évek során több kezdeményezés is született mind kormányzati, mind civil részről –nincs önálló és átfogó, az ifjúsági közfeladatokat szabályozó törvény.
 c) Gyermek és ifjúsági jogérvényesülés elősegítése: A magyar jogi szabályozásban állami kötelezettségről csak a gyermekjogok esetében beszélhetünk; az ifjúsági jogok némelyikével (lakás, képzés, munka) kapcsolatosan csak e jogok érvényesülésének elősegítése szerepel közfeladatként az Alkotmányban.
 d) Az ifjúsági szakmák feltételrendszerének bővítése: Ifjúsági képzések területén különbséget kell tennünk a nemformális, illetve önkéntesképzések és az ifjúsági szakképzések között. Míg ez előbbit az ún. Youthpass/Europass eddig nem túl elterjedt megoldásai lennének hivatottak rendszerbe foglalni, addig a felsőfokú ifjúságsegítő szakképzés elindítását az ifjúságsegítő szakma szakmai és vizsgakövetelményeiről szóló 7/2002.(V.25.) ISM-OM rendelet tette lehetővé.
 Kulcsszavak: gyermek és ifjúsági jogok, ifjúsági szakma, ifjúsági közfeladatok, Nemzeti Ifjúsági Stratégia
 
 Murányi István: Tizenévesek előítéletessége és demokráciához való viszonya
 A tanulmány a fiatalok demokrácia-felfogásával és az egyes etnikai csoportokkal szembeni előítéleteivel foglalkozik. A 2005-ös és 2008-as adatokat felhasználó munka szerint a középiskolás diákok elsősorban a roma és a román származású társaikkal szemben táplálnak előítéleteket, ugyanakkor legtöbbjük elfogadna padtársának erdélyi magyart. A fiatalok leginkább a magánélet tiszteletben tartását, a törvények tiszteletét, a szólásszabadságot, a társadalmi igazságosságot és a törvény előtti egyenlőséget tekintik a demokrácia részének, míg az olyan politikai alapfogalmakat, mint a többpártrendszer, vagy a politikai választás lehetősége, illetve a kisebbségi jogok érvényesülése már kevésbé tekintik a demokrácia fogalmába tartozónak. Többváltozós elemzésekre támaszkodva a középiskolás diákokat kéttípusú demokrácia-értelmezéssel lehet jellemezni (a civil demokrácia és a politikai demokrácia). A további elemzéssel két elkülönülő állampolgárság-értelmezést találunk a fiatalok gondolkodásában (nemzeti- és egalitariánus állampolgár). A tanulmány második részében a különböző demokrácia- és állampolgárság-értelmezések és a szociokulturális változók közötti összefüggésekkel foglalkozik a szerző, lineáris regresszió segítségével vizsgálja a kétféle attitűd és a társadalmi-kulturális jellemzők kapcsolatát.
 Kulcsszavak: előítéletek, demokrácia-értelmezések, állampolgárság-felfogás, fiatalok, középiskolások
 
 Sik Domokos - Középiskolások állampolgári értékei: a republikánus, a liberális és az antidemokratikus értékek szocializációs háttere
 A tanulmány a rendszerváltás politikai szociológiájának egyik legfontosabb kérdésével foglalkozik: milyen változásokon ment keresztül az eltelt időszakban az államszocializmusban kialakult állampolgári kultúra? Adott állampolgári kultúra adott politikai szocializációs klímára vezethető vissza. Ezért azt vizsgálom, hogy a különböző politikai szocializációs klímák milyen állampolgári attitűdök kialakulásához vezetnek. A vizsgált attitűdöket három csoportra osztottam: külön kerültek elemzésre a liberális, a republikánus és az expliciten antidemokratikus beállítódást valószínűsítő szocializációs klímák mibenléte és időbeli átalakulása. A politikai szocializációs klímákat a klasszikus szocializációs ágensek alapján jellemeztem: így a család (azon belül a strukturális sajátosságok, a nevelési miliő, a gazdasági-kulturális-társadalmi tőkével való ellátottság, a politikai kommunikációs jellegzetességek), az iskola (azon belül az iskola demokratikus gyakorlatának objektív és szubjektív jellemzői, az esetleges iskolai közéleti szerepvállalás), a kortárs csoportok és a médiafogyasztás (TV, nyomtatott sajtó, internet) sajátosságait tekintettem független változóknak. A kérdések megválaszolására egy középiskolások demokráciával kapcsolatos attitűdjeit vizsgáló, 2005-ben és 2008-ban felvett, Budapest, Baranya, Csongrád, Fejér, Hajdú-Bihar és Szabolcs–Szatmár–Bereg megye középiskolás populációjára reprezentatív adatbázis elemzésével teszek kísérletet.
 Kulcsszavak: állampolgári attitűdök, liberális, republikánus, antidemokratikus beállítódások, politikai szocializáció, fiatalok
 
 Szabó Ildikó: Nemzeti identitás és politikai szocializáció
 A dolgozat központi gondolata, hogy a politikai rendszerekre jellemző a politikai szocializáció modellje. A rendszerváltás utáni politikai szocializáció modelljét fragmentált modellnek nevezhetjük. A nemzeti és az állampolgári identitás mintái, a múlt kérdései, az előző korszakok megítélése és a nemzet fogalmának értelmezése megosztja a társadalmat és a politikai élet szereplőit. Nem formálódott ki az állampolgári identitással kapcsolatos kérdéseket szakpolitikai síkra és társadalmi gyakorlatra lefordító ifjúságpolitikai stratégia. Az iskolai állampolgári szocializáció alacsony hatásfokú; hasonlóan a Kádár-korszakhoz, most is alapvetően a konfliktusok kerülésére szocializál. A fragmentált modell nem tud választ adni a kollektív identitásokat érő kihívásokra, és nem lehet benne elsajátítani a konfliktusok demokratikus kezelését. Ugyanakkor jelentős benne a nemzeti tematika identitásformáló szerepe. A nemzeti tematika elsősorban a jobboldali politikai pártok diskurzusain keresztül jut el az identitásminták iránt különösen fogékony fiatal nemzedékekhez.
 Kulcsszavak: politikai szocializáció modelljei, fiatalok nemzeti identitás, politikai szocializáció, a fiatalok politikához való viszonya
  

Az Új Ifjúsági Szemle archívuma: http://www.uisz.hu/archivum.htm

Az ékezetet az ó-ról még '57-ben törölte a bevándorlási hivatal, a névjegyén Josef Hollos áll. De aki kicsit is ismeri, tudja, hogy ez tévedés. A városi szenátort, Bécs ifjúsági referensét évtizedek óta mindenki Jocónak szólítja. Így említette őt a polgármester-helyettes is a városházán a laudációban, amit a legmagasabb bécsi kitüntetés átadásakor mondott.

Talán ez az igazi kitüntetés, a becenév, amely szeretetet jelez, és azt is, hogy a pedagóguspályához városi tisztviselőként is hűséges férfiú nemcsak hivatalból foglalkozik a gyerekekkel. Köztük él. Értük.

Hollos '56-os menekültként került Bécsbe, gyerekként, mint annyian mások. Kissé eltér a többiektől, hogy neki nemcsak szép emlékei vannak a kezdetekről. Vagy ő az, aki mer emlékezni a rosszra. Arra a kemény világra, amely az alsó-ausztriai Rettet das Kind gyermekmentő alapítvány judenaui intézetében fogadta. A katonai fegyelemre, a ridegségre. Talán ez is erősítette elhatározását, hogy ha felnő, igyekszik majd jobb életet teremteni a gyerekeknek. Az igazi választ a hogyanra a tullni gimnáziumban kapta, az ötvenes évek legvégén, két nagy tanáregyéniségtől. Zenét, illetve irodalmat, színházat tanítottak, sok improvizációval. Jocó kínlódott a némettel, a környezettel, otthon sem volt jó, de a kitalált drámahelyzetek mindebből menekülést jelentettek. Nemcsak pillanatnyit: gondolkodását egy életre meghatározták.

Tanítóképző következett, majd amikor első munkahelyén, a bécsi karls-platzi evangélikus iskolában tanítani kezdett, már pontosan tudta, mit akar. Olyan kreatív, nyitott oktatási módszert, amely a kérdésekre mindig több választ ad, nem veszi el a gyerekektől a megoldás felfedezésének örömét, meghagyja a választás lehetőségét, előtte gondolkodásra késztet. Színjátékon, improvizáción alapuló órákat tartott, színjátszó csoportot hozott létre, s a gyerekek boldogan fogadták.

1974-ben már gyermekszínházi fesztivált rendezett - s a városháza támogatta az ötletet. A gyerekekkel együtt írták, alakították a darabokat. Sorra tette le a szakvizsgákat, történelemből, németből, hittanból és művészeti oktatásból. A drámamódszer alkalmazásával egyre nagyobb tekintélyre tett szert a pedagógustársadalomban. Együtt fejlesztették a módszert s a tárgyat. 1976-ban az oktatási tárca felvette a választható általános iskolai tantárgyak közé.

Közben bővültek a magyarországi kapcsolatai, a hetvenes években Halászteleken tartott bemutató órái legendákat szőttek köré. Pécs következett, és sok szeminárium, rendszeres ifjúsági színházfesztiválok, immár nemzetközi szinten. A nyolcvanas évek elején oktatási módszere bekerült az osztrák általános iskolák tantervébe.

A városháza már régen figyelt rá, amikor 1985-ben hozzájárult, hogy Jocó újságot adjon ki: a Lichtblick ízelítőt ad a drámapedagógia híreiből, új ismereteiből. Innen egy lépés volt Bécs város ifjúsági információs központjának létrehozása. A gyerekek szabadidejének kitöltése volt a célja - később Bécs ifjúsági referenseként is. Diszkrét tanácsadó szolgálatot szervezett a súlyos családi gondokkal, megaláztatással, fenyítéssel sújtott gyerekeknek.

És projekteket, amelyek az iskola után csapatostul kószálóknak elfoglaltságot, örömet és célt adtak. Egyesület alakult WienXtra néven a szünidei programokra, s ő maga öt évig vezette az első információs központot.
Máig mindennél fontosabb számára a legrosszabb helyzetben lévő, migrációból származó, szegénység sújtotta gyerekek segítése, beillesztésük a társadalomba. Tudja, milyen nehéz feladat ez. Falakat kell áttörni, néha olyanoknak segíteni, akik nem kérik, keresik ezt. Nem biztos, hogy bejönnek a központba, ezért létesült a mobil szolgálat Bécs százhúsz parkjában: parkőrök fenyítése helyett szociális munkások adnak elfoglaltságot a gyerekeknek - így hárítva el az unalomból rongálás veszélyeit, a bandák kialakulását.

Rövid ideje nyugdíjban van, de mennek tovább a projektjei, tanít, tanácsot ad, gondozza a gyermekszínjátszást, amatőr társulatok nemzetközi szervezeteiben visel vezető beosztást, utazik, fogadja magyar kollégáit, barátait, és segíti a városházát például a magyar kapcsolatok ápolásában. Kicsit persze fáj, hogy az általa korábban vezetett ifjúsági referatúrát átszervezik, de vigasz, hogy amit megteremtett, az megmarad: működik a gyerekszínház, az információs központ. És az is valószínű, hogy a fiatalokkal foglalkozó városházi hivatalban átalakította a közgondolkodást. Ma már a 250 ezer bécsi gyerek nem akta csupán...   
 

Az Országgyűlés hétfőn, október 26-án 328 igen szavazattal, 29 nem ellenében, 4 tartózkodással elfogadta és csütörtökön a magyar közlönyben is közzétette a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát.

2007 szeptemberében a stratégia kidolgozását egy szakemberekből álló csoport kezdte meg. A kormányzati megbízás egy olyan dokumentum elkészítéséről szólt, melyet az európai szakirodalom komplex megközelítésnek, integrált ifjúságpolitikának hív, azaz a munka az ifjúság élethelyzetét befolyásoló elemenként elemzi az ifjúság helyzetét, feltárja az őket körbevevő társadalmi kontextust, és az ágazati logikából adódóan összegzi az ágazatok ifjúsággal kapcsolatos teendőit, valamint a demokráciatanulás és szocializáció – mint ifjúsági szakágazati problémakör részei – lehetséges megoldásait.

A Nemzeti Ifjúsági Stratégia ideológiamentességre törekszik, kerülve a pártok társadalompolitikai felfogásából adódó nézetkülönbségek megjelenítését. A dokumentum célokat fogalmaz meg, de a célokhoz vezető út kijelölését meghagyja az aktuális Kormány mozgásterének. Mindemellett a stratégia nem értéksemleges, hiszen hangsúlyosan kezel olyan témákat (pl. család, prevenció, szociális biztonság) amelyek a gyerekek, serdülők, fiatalok élethelyzete, sikeressége szempontjából kiemelkedő jelentőségűek.
A dokumentum átfogó, horizontális és specifikus célokat, valamint ezekhez kapcsolódó részcélokat határoz meg. A részcélok megvalósításának módját, sorrendjét, felelőseit a stratégiához kapcsolódó, Kormány által elfogadandó mindenkori rövid távú cselekvési programok kell, hogy tartalmazzák. A stratégia végrehajtásában a kormányzati, önkormányzati és piaci aktorok mellett jelentős szerepet vállalhat a non-profit szektor. Az alkalmazott megközelítés fejlesztési típusú, a megoldási javaslatok az ifjúságra, mint lehetséges erőforrásra tekintenek, így nem az ellátási formák és nem a juttatások állnak a középpontjában, hanem a lehetséges egyéni, közösségi fejlesztések.

A Stratégia időintervalluma 15 év. Az értékelést meghatározott rendszerességgel – első ízben 2012 első félévében kell elkészíteni, ezzel együtt el kell végezni a részcélok felülvizsgálatát (gördülő tervezés). A tervezés módszertanában különös hangsúllyal szerepel a nyilvánosság biztosítása és a folyamat egészének, valamint az elért eredményeknek az értékelése.

Egy olyan világban, ahol számos (elő)ítélet van jelen a fiatalok életfelfogásával kapcsolatban (ti. irreális, céltalan, hamis példaképekre épül) mindig érdekességgel szolgálnak azok a kutatási adatok, amelyek ugyan nem közvetlenül ezeket vizsgálják, de mégis kapcsolódnak a témához. Érdekesek elsősorban azért, mert sokszor megkérdőjelezik, új kontextusba helyezik ezeket a közfelfogásokat.

Beadtuk az OVB-nek az aláírásgyűjtésről szóló igényt, szóval a projekt elindul. Úgy tervezzük, hogy augusztus 20-a előtt az OVB hitelesíti a gyűjtést és az jogerőssé válik szeptember 5-ig.  Ez esetben 60 napunk lesz összeszedni az 50 000 aláírást. Reményeink szerint a jogerős eredmény megszületik még ez évben.

Az aláírásokat részben a megyei jogú városok, más települések ifjúsági, szakmai közösségei, részben a hálózattal rendelkező ifjúsági és más  szervezetek (Civil Kollégium - Állampolgári Részvétel Hete, Excenter Kutatóközpont, Grund Klubhálózat, Hayico, Ifjúságszakmai Társaság Alapítvány (kezdeményező), Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége, Magyar Teleház Szövetség, Nagycsaládosok Országos Egyesülete, Somogy Ifjúságáért Egyesület, Szakszervezeti Ifjúsági Szövetség stb gyűjtik. Természetesen várunk minden csatlakozó személyt és szervezetet. Eddig 70 ezer felajánlott aláírásnál tartunk, de a cél a 100 000 aláírás összegyűjtése, hogy nehogy probléma legyen a hitelesítéssel.

Ha alá kívánja írni a kezdeményezést, letöltheti az ívet a www.ifjusagitorveny.hu címről és aláírás után elküldheti az Ifjúsági törvény kezdeményezés 1067 Hunyadi tér 11 fszt 9 címre.

Lehetőséget kívánunk biztosítani arra is, hogy ha a normaszöveg-javaslathoz (ugyancsak megtalálható a weboldalon) bárki hozzászólhasson, ezt a torveny@excentereu címen lehet megtenni (augusztus 24-én közjegyzői letétbe tesszük a normaszöveget, szóval jó lenne előtte).

Kétségkívül terjed a hír az ifjúsági törvénnyel kapcsolatos aláírásgyűjtésről, Szóval íme néhány feltett és fel nem tett kérdésre válasz.

Mi ez az egész?

Az ifjúságügy terepe a családon és iskolán túli terület, alanyai a magukért már igen, másokért még nem felelősséget vállalók (kb. 10-30 éves korcsoportok). A gyerekek-serdülők-fiatalok (együtt: ifjúság) több időt töltenek az iskolán kívül, mint belül, többet vannak a családtól távol, mint vele, így érthetővé válik az igény: ezt a – ún. harmadlagos szocializációs - közeget is valamilyen módon támogatni, szabályozni lenne szükséges (bután fogalmazva a délutánok, a hétvégék és a nyarak terepét).

A lényeg, hogy a családon és iskolán túl is legyen figyelem az ifjúsági korosztályokra.

Ma nem létezik egységes és koherens ifjúsági jogi szabályozó környezet. Néhány elem szabályozása megvan, de átfogó, egyértelmű és egységes jogszabályi környezet nem segíti az ifjúsági munkát. A többször módosított 1995 évi LXIV törvény (Gyermek és Ifjúsági Alapról, a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítványról, valamint az ifjúsággal összefüggő egyes állami feladatok ellátásának szervezeti rendjéről) adja háló legerősebb elemét, emellett néhány miniszteri rendelet, kormányhatározat és miniszteri határozat jellemzi a szektort. Ma az ifjúsági szolgáltatási környezet csak igen kis szeletét szabályozza jogszabály, s így az ifjúsági szolgáltatások, intézmények léte, működése nem jogszabályi legitimáción alapul.

Miért kell törvény?

Az államnak felelőssége van abban, hogy polgárainak a társadalomba történő beilleszkedése sikeres legyen, valamint, hogy alkotmányban rögzített jogaikkal élni tudjanak. Az ifjúsági korosztályok esetében e felelősség speciális intézkedéseket és figyelmet követel meg. Az államnak továbbá érdeke, hogy a felnövekvő korosztályok ismerjék és elfogadják azokat a társadalmi normákat, amelyekben élünk, s hogy maguk is képesek legyenek azok átörökítésére, alakítására. Az érintett korosztályok élete a felnőtté válás folyamatában egységes és oszthatatlan, azaz nem kezelhető szakterületenként, ezért a politikumnak szektorokat átívelő koncepcióval kell rendelkeznie a felnövekvő nemzedékekkel kapcsolatos teendőiről. (Az állam „látja” őket, ha iskolában vannak – de nem látja őket, ha mellette vagy kívül; látja őket, ha akut betegek – de nem látja őket, amikor az egészségüket kockáztatják; látja őket, ha munkanélküliek lettek, de nem látja, amikor munkavállalási képességeik hiányában csődöt mondanak; befogadja őket, ha segítségre szorulnak és erről az illetékesek jelzést kapnak – de nem „törődik” velük, ha jelzés hiányában nem kerülnek kapcsolatba a rendszerrel stb. – részlet a Nemzeti Ifjúsági Stratégiából.)

Miért aláírásgyűjtéssel?

Az ifjúsági közfeladatokról szóló törvény a rendszerváltás óta várt, évtizede folyamatosan ígért dokumentum. Először 2000-ben, majd többszöri próbálkozás után 2006-ban öltött konkrét formát, de a Parlamentnek elfogadni eddig egyetlen alkalommal sem sikerült. Az ifjúsági civil szektor évek óta várja, kéri, követeli a törvényt, ezzel is elismerve-serkentve az ifjúsági diszciplína megerősödését: eredmény nélkül.

A népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló (1998. évi III.) törvény szerint, amennyiben egy az OVB által elfogadott népi kezdeményezéshez sikerül összegyűjteni 50 000 aláírást, úgy a Parlament plenáris ülésen kell tárgyalja az ifjúsági törvény tervezetét. Az ifjúsági szakma, megelégelve majd egy évtized kudarcát, kidolgozta az ifjúsági törvény normaszövegét és népi kezdeményezést indít annak parlamenti tárgyalásáért. Terveink szerint a kampány olyan helyzetet teremt, amely nem engedi a két nagy párt kihátrálását, a másik által generált jelentős presztizsveszteség nélkül.

Mi a projekt célja?

A projekt általános célja az ifjúságügy, mint önálló entitás ismertségének és elismertségének formálása, konkrét célja, 100 000 ifjúsági törvényt támogató aláírás összegyűjtése és benyújtása. A tervezett kérdés/aláírásra váró mondat: A Magyar Országgyűlés tárgyalja meg az ifjúsági közfeladatokról szóló törvényjavaslatot, amely a www.ifjusagitorveny.hu oldalon olvasható.

Kik készítették a szöveget?

A mostani törvényjavaslat normaszövegét ifjúsági szakértők készítették, azt megtárgyalta és elfogadásra javasolta a 2007 novemberi – ifjúsági törvényt! MOST!, 187 szervezeti résztvevővel megrendezett parlamenti konferencia.

Honnan van erre pénz?

A logó, pult, sapka, póló elkészült. Az emléklap, a képzés és az aláíróív sokszorosításának költségeit pályázatból álljuk. A weblap tartalmát az Excenter Kutatóközpont támogatja.

Mi a törvényjavaslat tartalma?

A törvényjavaslat tartamát tekintve rendezi az állam ifjúsági feladatait (országgyűlés Kormány, illetékes tárca, önkormányzatok), meghatározza az ifjúsági szolgáltatásokat (ifjúsági közösségi tér, ifjúsági információs pont, ifjúsági információs és tanácsadó iroda, felkereső ifjúsági szolgáltatás, ifjúsági tábor) és azok működését, valamint a helyi önkormányzatok ifjúsággal kapcsolatos feladatait. Szól a civil ifjúsági szektorról (Magyar Ifjúsági Konferencia, Nemzeti Ifjúsági Képviselet, helyi ifjúsági önkormányzatok), a civil-kormányzati együttműködésekről (civil erőforrások bevonása az ifjúsági közfeladatok ellátásába, Ifjúsági Koordinációs Tanács, Ifjúsági Alapprogram, Regionális Ifjúsági Tanács) és az országos és regionális ifjúsági szolgálatokról.

A Nemzeti Ifjúsági Stratégia tervezete 15 éves távlatban igyekszik megoldást felvázolni az ifjúsági korosztályokkal kapcsolatban megjelenő problémák társadalmi célok és közfeladatok tekintetében (itt fontos a társadalmi célok vs. állami feladatok különbségtétel, hiszen a Stratégia célok tekintetében igyekezett teljes térképet adni, feladatok terén viszont csak azokat vette számba, amelyek az államhoz kötődnek).

Szóval hol volt, hol nem volt 2007 őszén egy majd 30 fős munkacsoport, amely – minisztériumi felkérésre – megkezdte a NIS megalkotását. Volt pontosan 50 napjuk, a megrendelő ugyanis ragaszkodott a novemberi leadáshoz. Az anyag a határidő előtt egy nappal el is készült.

Télen a tárca 60 napig dolgozott izzadva, mígnem két titkárságvezető 1-1 oldalas válaszát tette le az asztalra, akik úgy összegezték a tervezet tanulságait, hogy a belterjes anyagot „meg sem legyinti” az európai paradigma és korszakváltás. A helyzetet bonyolította, hogy a parlament ekkorra határozatban deklarálta, hogy 2008 évvégéig ifjúságstratégiát kíván látni, mégpedig kormányzati előterjesztésben.

Tavaszra a tárcavezető ifjúságügyi tanácsadó testületet hozott létre, akik persze fontosságuk tudatában újragombolták az anyagot. Így indult a munka szakmai-társadalmi vitára: 7 regonális roadshow, kb. 800 internetes javaslat, 2 országos egyeztetés, tucatnyi szakmai megállapodás, tárgyalás az egyházakkal, megbeszélés a pártok ifjúsági szervezeteivel, kutatók, oktatók véleménycseréje, csoportos és zártkörű egyeztetések, létező és nem létező Ifjúsági Szakmai Entitások fémjelezték ezt az időt. A javaslatokat úgy sikerült integrálni, hogy mindezen szereplők elfogadták és támogatták a Stratégiát.

A nyár során megkezdődött az anyag igazgatási egyeztetése, ahol az egyik tárca képviselője – meglehetősen Hruscsovosan - magából kikelve verte az asztalt, miszerint „itt nem lesz ifjúsági normatíva”. A másik (nem illetékes) minisztérium részéről jelen lévő képviselő pedig bizonyos képzési feladatokat tuszkolt be az anyagba. (Egyszerű kívülálló azt hinné, hogy egy igazgatási egyeztetés arra való, hogy az ott jelen lévők az adott tárca feladatköréből következő minisztériumi álláspontot fejtsenek ki és nem azért, hogy saját kedvenc projektjeiket tolják át az előterjesztéseken. Merthogy ezek után nem könnyű elítélni azt a vállalkozót sem, aki magánbizniszre használja a céges autót, hiszen itt is-ott is saját célokra történik a közösségi erőforrások felhasználása).

Ősztől folytatódott az anyag igazgatási újragondolása. Kivetették belőle az ifjúsági törvényről szóló, valamint arra bármi módon utaló szövegeket és minden olyan jelzést, amely a szükséges pénzeket, a források bevonását célozta (ekkor még a válság nem tört ki). Csak érdekesség, hogy ezidőtájt az egyik főhatóság négy(!) egymástól egyébként eltérő és ellentmondó listát terjesztett elő bedolgozásra.

Télre jöttek a lehetetlen nevű kormányzati egyeztetések (társadalompolitikai kabinet, államtitkári értekezlet, szakmapolitikai értekezlet stb.), ahol egy alkalommal az egyik résztvevő tárca, saját korábbi elfogadó álláspontját megváltoztatva utaltatta vissza az anyagot javításra.

2009 tavaszra jutottunk el oda, hogy az anyag kormány elé mehetett volna, de ez csak nyárra történt meg (nem kevés üzenet után: ezt vegyétek ki, azt hagyjátok el stb.)

A teljes stratégia nevezhető 1 oldalas, 30 vagy 80 oldalas anyagnak. A teljes munka mintegy 80 oldalra rúg, maga a stratégia (azaz a nem helyzetelemző rész) nem több 30 oldalnál, s aki az egy oldalas célrendszer ábrát  átlátja, az nem kerülhet bajba a stratégia kapcsán.

Önmagában nagyon fontos, hogy megszületett a stratégia, szakmai konszenzussal jött létre, sőt 2009 áprilisában a szakma ezt igazodási pontnak is fogadta el! Hiába volt az értelmiségi állandó fanyalgása, az igazgatási munkatárs mindent kilúgozó attitűdje, a politikus cselekvésképtelensége, úgy tűnik, hogy joggal mondjuk az ifjúságügyet önálló szakmának immár, hiszen önálló cselekvései hitelesítik azt.

Erre utal az a nagyon fontos – sorok közti - kijelentés is, hogy maga a Stratégia is az ifjúságügyet, a szakmát létezőnek fogadja el, hiszen külön célrendszer fogalmazza meg feladatait (3 céllal: források, jogi környezet, szakmai teendők), ezzel elismerve, hogy képes hozzájárulni a korosztályok boldogulásához, életük komfortosabbá tételéhez.

A stratégia ún. tág stratégia (lásd: Ifjúságügy - ifjúsági szakma, ifjúsági munka c. könyv xxx oldal), azaz nem csak a. vertikális ifjúságüggyel (a szakmával) foglalkozik, hanem az ifjúsági tevékenységtérkép teljes horizontját igyekszik lefedni. A célrendszer – megítélésem szerint - érthető és világos. A 3 horizontális és a 3*3 specifikus cél jól következik az átfogó célból és lefedi az ifjúsági korosztályok tagjainak tevékenység-térképet. Ugyanakkor a 9 cél leírását, kifejtését még tisztítani lenne szükséges.

Újdonság, hogy hosszas viták végére téve pontot végre definiálja az ifjúsági korosztályokat. Fontos, hogy  nem a kutatók, statisztikusok elvárásait vette figyelembe az anyag, hanem a korosztály tagjainak szempontjait, érintettségét tekintette etalonnak, az életszerű mintákhoz és a terepen dolgozók korcsoportmintához igazodik. („A stratégia célcsoportja – annak kiterjesztő értelmezésével – a kortárscsoport megjelenésétől a másokért való felelősségvállalásig- Ez az időhorizont a kb. 8–12 évesektől a kb. 25–30 évesekig tartozókat sorolja az ifjúsági korosztályok tagjai közé”, nem elfelejtve, hogy az érintett egyén szempontjai esetünkben felülírják a generális szabályalkotás igényéből származó egységesítő szempontokat.)

A Stratégia célokat jelöl ki, de nem mondja meg az eljárásokat, ezt egy cselekvési terv kell meghatározza majd. Konkrétan többek közt a Stratégia egyik célja, hogy a gyerekek családban nőjenek fel, de azt nem mondja meg, hogy ez a családi adórendszeren, szociálpolitikán vagy bármilyen más eszközzel kell megvalósítani, ennek eldöntése a mindenkori cselekvő hatalom feladata (remélhetőleg persze a szakmabeliek tanácsára hallgatva). Azaz a Stratégia csak akkor lesz több papírpazarlásnál, ha mihamarabb cselekvési terv kapcsolódik hozzá, illetve annak végrehajtása is megkezdődik. Ennek hiányában ugyanis 2020-ban azon fogunk sajnálkozni, hogy (ha bárki emlékszik majd még rá), miért is nem valósítottunk meg semmit 15 évvel ezelőtti ideáinkból.

Nem csak az fontos, ami benne van a Stratégiában, hanem az is, ami nincs… Sajnos menet közben elveszett, kilúgozódott elem az ifjúsági biztos és az ifjúsági közfeladatokról szóló törvény igénye. Az igazgatási egyeztetések ugyanis minden olyan részt kiírtottak, ami az ifjúsági törvénnyel, ifjúsági biztossal és akár áttételesen is bármilyen p betűs szóval (rossz az, aki rosszra gondol: a pénzről van szó) kapcsolatos.

Holott a Stratégia és a törvény úgy jár együtt, mint a csésze és a kávé: míg a törvény adná meg a kereteket, a struktúrát, biztosítaná a hatékony, transzparens, és neadjisten eredményes rendszerműködést, addig a stratégia megmondja mit kell tenni, mik a főbb problémapontok és a beavatkozási területek. Csésze kávé nélkül legfeljebb szép, kirakatba kirakható dísz; kávé csésze híján meg csak szétfolyós folyadék!

Oscar Wilde

Fiatalkorunk meggondolatlanságait könnyedén palástolhatjuk tapasztalatlanságunkkal, de mi a helyzet a későbbi tetteinkkel, vagy azok hiányával? Az ifjúságnak nyilván sokszor fontosabb dolga van (legyen az munka, tanulás, szórakozás, vagy szerelem), mint saját korosztályának érdekeit képviselni. Habár bőrükön érzik a hiányosságokat sokszor nem képesek ezt megfogalmazni, máskor megfogalmazzák, csupán a mód, ahogy teszik nem megfelelő. Éppen ezért van óriási felelőssége azoknak, akik ehhez már eléggé felnőttek, mert nekik sem mindegy, hogy kik döntenek majd az ő sorsukról is.