Az ékezetet az ó-ról még '57-ben törölte a bevándorlási hivatal, a névjegyén Josef Hollos áll. De aki kicsit is ismeri, tudja, hogy ez tévedés. A városi szenátort, Bécs ifjúsági referensét évtizedek óta mindenki Jocónak szólítja. Így említette őt a polgármester-helyettes is a városházán a laudációban, amit a legmagasabb bécsi kitüntetés átadásakor mondott.
Talán ez az igazi kitüntetés, a becenév, amely szeretetet jelez, és azt is, hogy a pedagóguspályához városi tisztviselőként is hűséges férfiú nemcsak hivatalból foglalkozik a gyerekekkel. Köztük él. Értük.
Hollos '56-os menekültként került Bécsbe, gyerekként, mint annyian mások. Kissé eltér a többiektől, hogy neki nemcsak szép emlékei vannak a kezdetekről. Vagy ő az, aki mer emlékezni a rosszra. Arra a kemény világra, amely az alsó-ausztriai Rettet das Kind gyermekmentő alapítvány judenaui intézetében fogadta. A katonai fegyelemre, a ridegségre. Talán ez is erősítette elhatározását, hogy ha felnő, igyekszik majd jobb életet teremteni a gyerekeknek. Az igazi választ a hogyanra a tullni gimnáziumban kapta, az ötvenes évek legvégén, két nagy tanáregyéniségtől. Zenét, illetve irodalmat, színházat tanítottak, sok improvizációval. Jocó kínlódott a némettel, a környezettel, otthon sem volt jó, de a kitalált drámahelyzetek mindebből menekülést jelentettek. Nemcsak pillanatnyit: gondolkodását egy életre meghatározták.
Tanítóképző következett, majd amikor első munkahelyén, a bécsi karls-platzi evangélikus iskolában tanítani kezdett, már pontosan tudta, mit akar. Olyan kreatív, nyitott oktatási módszert, amely a kérdésekre mindig több választ ad, nem veszi el a gyerekektől a megoldás felfedezésének örömét, meghagyja a választás lehetőségét, előtte gondolkodásra késztet. Színjátékon, improvizáción alapuló órákat tartott, színjátszó csoportot hozott létre, s a gyerekek boldogan fogadták.
1974-ben már gyermekszínházi fesztivált rendezett - s a városháza támogatta az ötletet. A gyerekekkel együtt írták, alakították a darabokat. Sorra tette le a szakvizsgákat, történelemből, németből, hittanból és művészeti oktatásból. A drámamódszer alkalmazásával egyre nagyobb tekintélyre tett szert a pedagógustársadalomban. Együtt fejlesztették a módszert s a tárgyat. 1976-ban az oktatási tárca felvette a választható általános iskolai tantárgyak közé.
Közben bővültek a magyarországi kapcsolatai, a hetvenes években Halászteleken tartott bemutató órái legendákat szőttek köré. Pécs következett, és sok szeminárium, rendszeres ifjúsági színházfesztiválok, immár nemzetközi szinten. A nyolcvanas évek elején oktatási módszere bekerült az osztrák általános iskolák tantervébe.
A városháza már régen figyelt rá, amikor 1985-ben hozzájárult, hogy Jocó újságot adjon ki: a Lichtblick ízelítőt ad a drámapedagógia híreiből, új ismereteiből. Innen egy lépés volt Bécs város ifjúsági információs központjának létrehozása. A gyerekek szabadidejének kitöltése volt a célja - később Bécs ifjúsági referenseként is. Diszkrét tanácsadó szolgálatot szervezett a súlyos családi gondokkal, megaláztatással, fenyítéssel sújtott gyerekeknek.
És projekteket, amelyek az iskola után csapatostul kószálóknak elfoglaltságot, örömet és célt adtak. Egyesület alakult WienXtra néven a szünidei programokra, s ő maga öt évig vezette az első információs központot.
Máig mindennél fontosabb számára a legrosszabb helyzetben lévő, migrációból származó, szegénység sújtotta gyerekek segítése, beillesztésük a társadalomba. Tudja, milyen nehéz feladat ez. Falakat kell áttörni, néha olyanoknak segíteni, akik nem kérik, keresik ezt. Nem biztos, hogy bejönnek a központba, ezért létesült a mobil szolgálat Bécs százhúsz parkjában: parkőrök fenyítése helyett szociális munkások adnak elfoglaltságot a gyerekeknek - így hárítva el az unalomból rongálás veszélyeit, a bandák kialakulását.
Rövid ideje nyugdíjban van, de mennek tovább a projektjei, tanít, tanácsot ad, gondozza a gyermekszínjátszást, amatőr társulatok nemzetközi szervezeteiben visel vezető beosztást, utazik, fogadja magyar kollégáit, barátait, és segíti a városházát például a magyar kapcsolatok ápolásában. Kicsit persze fáj, hogy az általa korábban vezetett ifjúsági referatúrát átszervezik, de vigasz, hogy amit megteremtett, az megmarad: működik a gyerekszínház, az információs központ. És az is valószínű, hogy a fiatalokkal foglalkozó városházi hivatalban átalakította a közgondolkodást. Ma már a 250 ezer bécsi gyerek nem akta csupán...
