HTML

Csak egyszer vagyunk fiatalok...

Gyerekekről, serdülőkről, fiatalokról, azaz mindarról, ami a felnőttkort megelőzi. Elsősorban a szakmának és maguknak az érintett korosztályoknak, illetve azoknak, akik a jövőbe kívánnak látni.

Friss topikok

Linkblog

Nemzeti Ifjúsági Stratégia - mese és valóság

nagyadam 2009.06.14. 18:24

A Nemzeti Ifjúsági Stratégia tervezete 15 éves távlatban igyekszik megoldást felvázolni az ifjúsági korosztályokkal kapcsolatban megjelenő problémák társadalmi célok és közfeladatok tekintetében (itt fontos a társadalmi célok vs. állami feladatok különbségtétel, hiszen a Stratégia célok tekintetében igyekezett teljes térképet adni, feladatok terén viszont csak azokat vette számba, amelyek az államhoz kötődnek).

 

Szóval hol volt, hol nem volt 2007 őszén egy majd 30 fős munkacsoport, amely – minisztériumi felkérésre – megkezdte a NIS megalkotását. Volt pontosan 50 napjuk, a megrendelő ugyanis ragaszkodott a novemberi leadáshoz. Az anyag a határidő előtt egy nappal el is készült.

Télen a tárca 60 napig dolgozott izzadva, mígnem két titkárságvezető 1-1 oldalas válaszát tette le az asztalra, akik úgy összegezték a tervezet tanulságait, hogy a belterjes anyagot „meg sem legyinti” az európai paradigma és korszakváltás. A helyzetet bonyolította, hogy a parlament ekkorra határozatban deklarálta, hogy 2008 évvégéig ifjúságstratégiát kíván látni, mégpedig kormányzati előterjesztésben.

Tavaszra a tárcavezető ifjúságügyi tanácsadó testületet hozott létre, akik persze fontosságuk tudatában újragombolták az anyagot. Így indult a munka szakmai-társadalmi vitára: 7 regonális roadshow, kb. 800 internetes javaslat, 2 országos egyeztetés, tucatnyi szakmai megállapodás, tárgyalás az egyházakkal, megbeszélés a pártok ifjúsági szervezeteivel, kutatók, oktatók véleménycseréje, csoportos és zártkörű egyeztetések, létező és nem létező Ifjúsági Szakmai Entitások fémjelezték ezt az időt. A javaslatokat úgy sikerült integrálni, hogy mindezen szereplők elfogadták és támogatták a Stratégiát.

A nyár során megkezdődött az anyag igazgatási egyeztetése, ahol az egyik tárca képviselője – meglehetősen Hruscsovosan - magából kikelve verte az asztalt, miszerint „itt nem lesz ifjúsági normatíva”. A másik (nem illetékes) minisztérium részéről jelen lévő képviselő pedig bizonyos képzési feladatokat tuszkolt be az anyagba. (Egyszerű kívülálló azt hinné, hogy egy igazgatási egyeztetés arra való, hogy az ott jelen lévők az adott tárca feladatköréből következő minisztériumi álláspontot fejtsenek ki és nem azért, hogy saját kedvenc projektjeiket tolják át az előterjesztéseken. Merthogy ezek után nem könnyű elítélni azt a vállalkozót sem, aki magánbizniszre használja a céges autót, hiszen itt is-ott is saját célokra történik a közösségi erőforrások felhasználása).

Ősztől folytatódott az anyag igazgatási újragondolása. Kivetették belőle az ifjúsági törvényről szóló, valamint arra bármi módon utaló szövegeket és minden olyan jelzést, amely a szükséges pénzeket, a források bevonását célozta (ekkor még a válság nem tört ki). Csak érdekesség, hogy ezidőtájt az egyik főhatóság négy(!) egymástól egyébként eltérő és ellentmondó listát terjesztett elő bedolgozásra.

Télre jöttek a lehetetlen nevű kormányzati egyeztetések (társadalompolitikai kabinet, államtitkári értekezlet, szakmapolitikai értekezlet stb.), ahol egy alkalommal az egyik résztvevő tárca, saját korábbi elfogadó álláspontját megváltoztatva utaltatta vissza az anyagot javításra.

2009 tavaszra jutottunk el oda, hogy az anyag kormány elé mehetett volna, de ez csak nyárra történt meg (nem kevés üzenet után: ezt vegyétek ki, azt hagyjátok el stb.)

 

A teljes stratégia nevezhető 1 oldalas, 30 vagy 80 oldalas anyagnak. A teljes munka mintegy 80 oldalra rúg, maga a stratégia (azaz a nem helyzetelemző rész) nem több 30 oldalnál, s aki az egy oldalas célrendszer ábrát  átlátja, az nem kerülhet bajba a stratégia kapcsán.

Önmagában nagyon fontos, hogy megszületett a stratégia, szakmai konszenzussal jött létre, sőt 2009 áprilisában a szakma ezt igazodási pontnak is fogadta el! Hiába volt az értelmiségi állandó fanyalgása, az igazgatási munkatárs mindent kilúgozó attitűdje, a politikus cselekvésképtelensége, úgy tűnik, hogy joggal mondjuk az ifjúságügyet önálló szakmának immár, hiszen önálló cselekvései hitelesítik azt.

Erre utal az a nagyon fontos – sorok közti - kijelentés is, hogy maga a Stratégia is az ifjúságügyet, a szakmát létezőnek fogadja el, hiszen külön célrendszer fogalmazza meg feladatait (3 céllal: források, jogi környezet, szakmai teendők), ezzel elismerve, hogy képes hozzájárulni a korosztályok boldogulásához, életük komfortosabbá tételéhez.

A stratégia ún. tág stratégia (lásd: Ifjúságügy - ifjúsági szakma, ifjúsági munka c. könyv xxx oldal), azaz nem csak a. vertikális ifjúságüggyel (a szakmával) foglalkozik, hanem az ifjúsági tevékenységtérkép teljes horizontját igyekszik lefedni. A célrendszer – megítélésem szerint - érthető és világos. A 3 horizontális és a 3*3 specifikus cél jól következik az átfogó célból és lefedi az ifjúsági korosztályok tagjainak tevékenység-térképet. Ugyanakkor a 9 cél leírását, kifejtését még tisztítani lenne szükséges.

 

Újdonság, hogy hosszas viták végére téve pontot végre definiálja az ifjúsági korosztályokat. Fontos, hogy  nem a kutatók, statisztikusok elvárásait vette figyelembe az anyag, hanem a korosztály tagjainak szempontjait, érintettségét tekintette etalonnak, az életszerű mintákhoz és a terepen dolgozók korcsoportmintához igazodik. („A stratégia célcsoportja – annak kiterjesztő értelmezésével – a kortárscsoport megjelenésétől a másokért való felelősségvállalásig- Ez az időhorizont a kb. 8–12 évesektől a kb. 25–30 évesekig tartozókat sorolja az ifjúsági korosztályok tagjai közé”, nem elfelejtve, hogy az érintett egyén szempontjai esetünkben felülírják a generális szabályalkotás igényéből származó egységesítő szempontokat.)

 

A Stratégia célokat jelöl ki, de nem mondja meg az eljárásokat, ezt egy cselekvési terv kell meghatározza majd. Konkrétan többek közt a Stratégia egyik célja, hogy a gyerekek családban nőjenek fel, de azt nem mondja meg, hogy ez a családi adórendszeren, szociálpolitikán vagy bármilyen más eszközzel kell megvalósítani, ennek eldöntése a mindenkori cselekvő hatalom feladata (remélhetőleg persze a szakmabeliek tanácsára hallgatva). Azaz a Stratégia csak akkor lesz több papírpazarlásnál, ha mihamarabb cselekvési terv kapcsolódik hozzá, illetve annak végrehajtása is megkezdődik. Ennek hiányában ugyanis 2020-ban azon fogunk sajnálkozni, hogy (ha bárki emlékszik majd még rá), miért is nem valósítottunk meg semmit 15 évvel ezelőtti ideáinkból.

 

Nem csak az fontos, ami benne van a Stratégiában, hanem az is, ami nincs… Sajnos menet közben elveszett, kilúgozódott elem az ifjúsági biztos és az ifjúsági közfeladatokról szóló törvény igénye. Az igazgatási egyeztetések ugyanis minden olyan részt kiírtottak, ami az ifjúsági törvénnyel, ifjúsági biztossal és akár áttételesen is bármilyen p betűs szóval (rossz az, aki rosszra gondol: a pénzről van szó) kapcsolatos.

Holott a Stratégia és a törvény úgy jár együtt, mint a csésze és a kávé: míg a törvény adná meg a kereteket, a struktúrát, biztosítaná a hatékony, transzparens, és neadjisten eredményes rendszerműködést, addig a stratégia megmondja mit kell tenni, mik a főbb problémapontok és a beavatkozási területek. Csésze kávé nélkül legfeljebb szép, kirakatba kirakható dísz; kávé csésze híján meg csak szétfolyós folyadék!

 

Címkék: stratégia ifjúsági

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ifjusagugy.blog.hu/api/trackback/id/tr981184707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

enke 2009.07.07. 22:30:28

Kedves Ádám! Hol olvasható az az 1 vagy 30 vagy 80 oldal? Most már igen kíváncsi vagyok mi lett az eredeti anyagból(a nyilvánosság számára közrebocsátott első verzióból).